1997-ben egy tanfolyam keretében szükségét éreztem addig autodidakta módon megszerzett ismereteim rendszerezésének, kiegészítésének. Hét hónap, munkanapokon 6 óra, az annyi, mint 900 óra. Alapismeretek, word (60 óra), excel (60 óra), ,..,,, egy kis angol, egy kis hálózat, egy kis operációs-rendszerismeret. Sajnos meg kellett tapasztalnom, hogy a résztvevők többsége szinte ugyanott maradt tudásban, mint ahol elkezdte. Az előadó leadta a tananyagot, de sajnos hiába volt a hosszú idő, a sok gyakorlás, sokan nem lettek sokkal gazdagabbak tudással. Az a gond az ilyen tanfolyamokkal, hogy végzettség-orientáltak. Számunkra az a fontos, hogy minél jobban megközelítse a száz százalékot a sikeresen vizsgázók száma. A tematika is hibás, mert a leadott anyag kétharmad része fölöslegesen sokkal hosszabb ideig tanították, mint kellene, de ez az ő döntésük volt.

Szoftverüzemeltetői és rendszergazdai végzettségről kaptunk bizonyítványt.

Mit ér ez a papír? A végzettség meg van, de a mai gyakorlati haszna szinte semmi.
Ma ezzel a tudással, ismerettel semmire nem jutnék. :)

 

 

A végzettséget igazoló papír nem hátrány, mert van munkáltató, aki felvételkor kérheti, de az igazi értek az, amit így, vagy úgy sikerült megtanulni, mert azt fogjuk tudni hasznosítani, alkalmazni az életben.

Tanulni, tanulni, tanulni, ... de nem kellene erőltetni a tanfolyamot! :)