Pillantsunk vissza az elmúlt 30 év adattárolóira, azok kicsi és nagy verzióira, ezen kívül néhányat nem csak a megszokott zárt állapotukban, hanem kibontva is megnézünk.
(Mert a rossz gyerek mindent szétszerel! :) )


A bal fölső sarokban a 'nagy' floppyt látjuk. Nem tárolókapacitása miatt, hanem fizikai mérete (5,25 colos) miatt kapta a jelzőt. A nyolcvanas években még csak 360kB volt a tárolókapacitása. 1987-ben első operációsrendszer-telepítésem előtt az adatmentést ilyen lemezekre kellett elvégezni, a 10 megabájtos meghajtóról. (Nem ér nevetni! :) ) '90-re már 1,2 MB adat tárolására is alkalmasak lettek az ekkora méretű mágneslemezek. 1993-ban láttam először 1,44 MB tárolására alkalmas (3,5"colos) kis-floppyt. A kilencvenes évek közepén indult el a CD-láz, a 700 és 800 megabájt méretű lemezekkel, pár évvel később kisméretű CD, újabb pár évre rá kisméretű DVD lemezzel találkozhattunk. Háttértároló merevlemezeknél a régebbi (nagyobb) a 3,5 coll méretű, asztali gépekbe kerül, a 2,5 colos kisebb a laptopokba. A sor végén a pendrájv becsomagolva és csupaszon.

A fekete lemez valóban hajlékony lemez. A tokból kivettem és alig keményebb az anyaguk, mint a magnó-, vagy VHS videokazetta műanyagszalagja. A kemény lemez valóban kemény, hiszen fémből van. Nem véletlenül az a neve, hogy Hard Disk Drive, vagyis kemény lemezes meghajtó.

A kíváncsiak kedvéért a merevlemezes meghajtókat megfordítva is lefotóztam.
A pendrájvokat a legkülönbözőbb burkolatban árulják, nekem ez a kedvencem.
4 gigabájtos, ezen hordom magammal mindenhova a legfontosabb alap-, és hibajavító programokat, ez az úgynevezett 'túlélőkészlet'. :)