A szkennerre akkor van szükségünk, ha papírképekből szeretnénk digitális állományokat készíteni. A művelet nem bonyolult, mivel a szkennereket és azok programjait is a papírképekre optimalizálják, azonban van néhány buktatója amit el lehet rontani.

alaphiba1
Betesszük ami szkennelni akarunk és start.
Ez csak akkor járható út, ha A/4-es oldalt akarunk szkennelni és az alapbeállítások jók. Legtöbb esetben nem teljes oldalt, hanem az A/4 méretnél kisebb területet szeretnénk digitalizálni. Fölösleges és értelmetlen a számunkra szükségtelen üres területet is szkennelni. Ki kell jelölni, hogy melyik területet szeretnénk látni majd a képen. Erre van egy előnézet (preview) funkció minden szkenneren. Tessék megkeresni! Ezzel azt is láthatjuk, ha kicsit ferdén tettük be a képet, amit korrigálhatunk.

alaphiba2
Nem figyelünk oda a felbontásra.
Előfordulhat, hogy nekünk a képről egy részletgazdagabb digitális változat kell, akkor ezt is be kell állítani. 300 DPI az alap, de a 600 DPI jobb minőségben látható képet eredményez.

OK, de mi is az a DPI?
A dot/inch (dot per inch) angol mértékegység. Magyarra fordítva (kép)pont per inch, vagyis megadja, hogy inchenként (ami 25,4 mm) hány pontra bontja a képet. A 300DPI-s 300-ra, a 600-as 600-ra, aminél ugye sokkal részletesebb az eredmény. Mivel területről (két dimenzióról) van szó, négyszer részletgazdagabb a dupla felbontási mérettel készített kép. (600*600 négyszer akkora, mint 300*300)

alaphiba3

Gyorsan beszkennelem, majd retusálgatom utólag valamivel.
Legtöbb szkenner rendelkezik színjavító, korrigáló funkcióval. Keressük meg és használjuk! Ne dolgozzunk duplán egy képpel. Az utómunka úgyis elmarad majd.

~~~~~~~~~~~~~~~~~
A fenti beállításokat Neked kell megtalálni, mindegyik szkennernél máshol található. Előveszed a géphez kapott kézikönyvet, szétnézel és utánaolvasol a neten, megvizsgálod a program beállításait. Tanulni sosem késő!