Kezdjük talán először az XP kiváltásával.

Sokan azért használnak a mai napig XP-t, mert gépük igen csekély erőforrásokkal rendelkezik. Ha valakit megkérdeznek, hogy mivel lehetne újratelepíteni, akkor megkapják a "Linux" vagy a "gépcsere" válaszokat. Alapvetően mindkettő igaz lehet, de mivel sokan tartanak a Linux-tól, továbbá a pénztárcájuk sem engedi meg egy új gép beszerzését, így én adnék egy jobb alternatívát.

Nos, nekik van egy jó hírem: a sokat szidott MS anno gondolt rájuk és készített egy agyon egyszerűsített Windows 7 verziót. Ő lenne a Starter.

A Starter alapvetően ugyan netbook-okra készült, de később rájöttek, hogy bármely kisebb erőforrásokkal rendelkező gépre alkalmas. Az erőforrás igénye meglepően alacsony, már egy PIII-as 1GHz-es processzorral rendelkező gépen is elzötyög (nem véletlen, az első szériás netbook-ok még ezekből kaptak), igényelnek legalább 512MB memóriát és kb. 8-10GB vinyó tárhelyet.

A Starter amolyan kompromisszumos rendszer. Rengeteg eszközt kiszedtek belőle (legtöbbjük külső programokkal kiváltható, de általában kihasználatlan funkciók ezek), hogy ne egye az erőforrásokat, de pontosan ennek köszönhető, hogy lényegében bármely olyan gépen elfut, amin az XP gond nélkül megy. Éppen ezért ha valakinek már nagyon belassult a gépe, őt javasolnám, nem pedig a már lassan 1,5 éve nem támogatott XP újratelepítését.

A következő kiadásunk a Home verzió, ezen belül van 2 típus, a Basic és a Premium. Mára a Basic igazából már csak névben külön kiadás,tudását tekintve nagyjából ugyanazok igazak rá, mint a Starter-ra. Egy komoly különbség volt a kettő között: míg a Starter kizárólag netbook-kal volt beszerezhető, a Basic önálló termékként létezett.

A Premium már más tészta. Ő kapott új funkciókat is, többek között az AERO felületet és lehet vele multimédiás DVD-ket lejátszani alapértelmezetten, külső program nélkül is. Emellett nagyon fontos, hogy ő már kijött 64bit-es kiadásban is. Ennek megfelelően viszont az erőforrás igény is ugrott egy szép nagyot: bár papíron ez is PIII 1GHZ-en már elfut, a valóságban viszont ő már igényli a legalább 2,8GHz-es processzort, továbbá a memória igénye is megduplázódott, 1GB alatt nem is érdemes vele próbálkozni (még azon is lesznek csúnya belassulások).

A Home Premium alapvetően bármely otthoni felhasználó igényeit kielégíti. Sallangoktól és komolyabb szakértelmet igénylő kiegészítőktől mentes, egyszerűen kezelhető. Hibája, hogy a korábbi többprocesszoros gépekben ő csak 1 fizikai processzort tud kezelni (bár megjegyzem nem sok ilyen géppel volt szerencsém találkozni otthoni felhasználásban). Memóriát 16GB-ig kezel, szóval ha valaki esetleg ennél többet használ, neki már nem lesz alkalmas.

Elértük a Professzional verziót. Ő a legnagyobb kiadás, ami otthoni felhasználónak még értelmes lehet. Alapvetően megkapott speciális felügyeleti programokat, amikkel bármely, a mindennapos használatban felmerült problémát (jogosultságit, hálózat kezelésit, stb.) meg lehet oldani. Alapvetően őt már az üzleti szegmens belépő szintjének szánták, de ha valaki esetleg több, mint 16GB memóriát kíván használni, esetleg több fizikai processzor is van a gépében, neki rá lesz szüksége (192GB-ig kezel). Szépséghibája, hogy nem ismeri a többnyelvű felhasználói felületet, így a telepítéskor beállított nyelvet lehet benne használni (bár tudomásom szerint ezt orvosolták oly módon, hogy nyelvi csomagokat lehet rá telepíteni; hozzáteszem ezt a korlátot szintén nem nagyon láttam otthoni felhasználóknál problémaként).

És akkor jöhet a két "csatahajó": az Enterprise és az Ultimate. Őket már nem nagyon fogom taglalni. Alapvetően az egyik kisvállalatok, a másik nagyvállalatok számára készült. Otthoni felhasználók számára ők már teljesen feleslegesek, csak a tárhelyet foglalják, mivel funkcióik töredéke kerül csak kihasználásra. Rengeteg felügyeleti programmal rendelkeznek, nagyon sok naplózó és speciális erőforrás kezelő funkció van bennük, de hangsúlyozom EZEKET HÉTKÖZNAPI FELHASZNÁLÓ SOHA NEM FOGJA KIHASZNÁLNI!!!!

Remélem némi segítséget tudott nyújtani ez a kis szösszenet.

_______________
írta: Góra Gábor