• Én és az 'ámítástechnika'

 Őskor, ókor - a nyolcvanas évek

1983 ősz - főnököm javaslatára beszereztünk egy Commodore64 típusú számítógépet, hozzá egy 1541-es típusú floppy meghajtót és egy nagyképernyős fekete-fehér TV-t megjelenítőnek. Senki nem tudta mire jó, hogyan kell etetni, tisztába tenni stb., no de sebaj, valahogy majd csak lesz! Az én feladatom lett, hogy megismerjem, és próbáljam kisütni, hogy mire lehet majd alkalmazni.

Aki nem ismerné ezt a csodát néhány infó róla:

A központi egység sebessége /MHz = millió művelet/másodperc/: C64-nél= 1 [mai gépeknél ez 3000]

Memória /RAM/: C64-nél 64 kilobyte [mai 4 GB-os gépeknél már 66 milliószor nagyobb]

Video-megjelenítés: C64-nél: Szöveges mód: 40*25 karakter, 16 szín; Grafikus módok: 160*200, 320*200 [mai gépeknél ugye nemigen használunk 1024*768-nál kisebb megjelenítési képernyőfelbontást, és egy közepes videokártya is tudja a 4 millió színt].

Angol nyelvű kézikönyvből próbáltam kisilabizálni valamit, de nem volt könnyű, mert sose tudtam igazán angolul. Próbálkoztam a géppel. Kikapcsolás, bekapcsolás már megy. Szuper. A kézikönyvben valami olyan van, hogy LOAD"*",8,1 no nézzük mire megyünk. WoooW. Műxik. Persze először a játékprogramokkal sikerült megismerkedni ("Ments meg hős lovag", "Krokout", és társai). Jé, van rajzolóprogram is. Lehetett vele vonalakat, görbéket rajzolni. Ezekkel elvoltam pár napig-hétig. Beszereztünk szakkönyvet, amelyikből a programozás alapjait meg lehetett tanulni. BASIC - az egyetlen programozási nyelv. Legalább is akkor és az én ismereteim szerint. Huszonévesen az ember még nagyon fogékony tud lenni az új dolgokra, tehát uccu neki, vessük bele magunkat.

1985 – kiscsoportos formában már okítottam többieket arra, amit én tudtam, zenés képújságot készítettem, amelyben midi zene mellett peregtek a gyár életének hírei az ebédlőben.

1986 - fővárosi központú vállaltunk elhatározta, hogy a kereskedelmi szerződések rögzítését és a számlázást IBM XT típusú számítógépen végzik a gyáregységek. A gépről néhány infó:

- A központi egység sebessége: 1,7 MHZ

- Memória /RAM/: 1 MB

- Háttértár: 10 megabájt  [brutális méret, nem is értettük minek ilyen nagy, sose lesz tele] .
Hetenként kétszer OFFLINE módon kommunikáltunk a központtal (kimented a gépről az előző mentés óta elvégzett munkát 5 1/4 colos floppylemezre, becsomagolod alufóliába, felülsz a vonatra, felviszed Budapestre a központba, ott bemásolják a központi gépbe, ahol összefésülik a többi adattal). Így nem kellett minden infót papírra leírni, felpostázni, ott újra bepötyögni a gépbe. A Pesti központ munkája kis mértékben könnyebb lett, a gyáregységek munkája több lett. Van ez így!

Hallottunk mi valami ONLINE megoldásról, hogy egy valami modem nevű  szerkezettel a telefonvonalon keresztül is át lehet küldeni egyik számítógépről az adatokat másik gépre, de ezzel úgy voltunk mi, mint a paraszt bácsi, aki sose mozdult ki saját falujából, és akinek a Pesti ember beszélt a zsiráfról: ”Messziről gyütt’ ember azt mond amit akar, de én nem hiszek ám el akármit!”

1987 - első önálló operációs-rendszertelepítés!

Első, mert még sosem csináltam ilyet, önálló, mert világéletemben 'magányos farkas' voltam, mindig mindent magamnak kellett megcsinálni, magamnak kellett rájönni. A 10 megabájtos meghajtóról 360 kilobájtos lemezekre kimásolgattam az adatokat, és a megható teljes törlés után újratelepítettem az MS-DOS 3.3-as rendszert. Volt majré nem mondom, de sikerült. :)

A napi munka mellett megismerkedtem egy szövegszerkesztővel. Addig ugye az írógépen leírtunk valamit és annyi. Vagy elfogadtuk, vagy lefestettünk hibajavítóval 1-2 betűt és kész. A fénymásolót nem ismertük, ezért ha az indigó már nem volt elég, akkor több példányt úgy készítettek, hogy egy könnyen átlyukadó lapra gépelték a szöveget, amellyel ezután egy géppel átecsetelték az írógép általütött lyukakon a festéket másik papírlapokra. Ez volt a stencilezés.

A számítógépen a Personal Editor szövegszerkesztő ennél sokkal többet tudott. A beírt szöveget korlátlanul lehetett módosítani, sőt még az írógép betűihez képest lehetett egy kicsit 'dizájnolni' is: vastag, dőlt, dupla méretű betű. Igaz, hogy magyar billentyűzetünk ekkor még nem volt ezért az Alt gombbal és a numerikus billentyűvel csalogattuk elő az ékezetes betűket. Akkor még tudtam az ASCII kódokat fejből. De szép idő volt !

1988 - találkozásom egy kiadványszerkesztővel: NEWS

Több féle grafikus 'jellegű' betűtípus, ábrák, keretek és mindez DOS alapon!

1989 - leváltunk a központtól, és kiszámoltuk, hogy olcsóbb egy modernebb gépet venni, mint a régit még évekig lízingelni.

IBM PC AT - no ez már valami. Ez a mai PC-k elődje, ma is ezen az elven működnek a gépek, amin nézed azt az írást.

..... legközelebb megnézzük a kilencvenes éveket.